2010. szeptember 13., hétfő

Docsi a kedvenc

Hát igen, ő nem más mint az én kis kutyusom: Docsi, vagy más néven: Pici (ejtsd: piszi)erre hallgatott mindig mikor még élt a mamim.



Ő egy igazi tündéri kutyus, nem múlhat el reggeli a finom fornettis pogácsa nélkül,a mit mindig kell neki adni, mert addig nem marad nyugton.
Imád az udvarban nézelődni, kocsiban utazni, a konyhában a szék lábára tenni a kis buksiját miközben alszik.A fürdetést sem utálja annyira.:)amúgy mindig nagyon türelmes, és büszke mikor megdícsérem, hogy milyen szép lett.
Olyan mintha a kisöcsém lenne, komolyan amit én eszek azt ő is.A múltkori sütit is ő tesztelte le. Neki ízlett.:)Nekem is.
hát ha nem lenne komolyan mondom hiányozna. Egy élmény.
Ő a kedvenc nálam meg anyunál, apu annyira nincs oda hogy mi ugy bánunk vele mint egy kisgyerekkel, de hát jól van nah, valakit kell kényeztetni, ha még nincs unoka. :)













2 megjegyzés: